Facemanifest története

Il Bacio di Venere – Vénusz csókja. 

Vannak helyek, amelyek többet hagynak bennünk egyszerű emlékeknél.

Erice

Facemanifest Szicíliában született, a Trapani városban töltött nyaralásunk során, amikor a férjemmel felvonóval felmentünk az Erice-hegyre. Egy varázslatos, középkori kisváros várt ránk, szűk, macskaköves utcákkal, apró éttermekkel, a kávé illatával és az elmúlt korok különleges hangulatával.

Már az első pillanattól kezdve úgy éreztem, valami vezet. Nem tudtam, hová tartok, egyszerűen csak késztetést éreztem arra, hogy kövessem a belső megérzésemet. Több templomot is meglátogattunk, pedig általában nem szoktam ilyen helyeket keresni. Az egyikben különös szimbolika ragadta meg a figyelmemet: a kagyló motívuma a Szűz Mária-szobrokon. Később ismét megpillantottam, és valamiért mélyen megmaradt bennem. Ez a belső érzés végül egy kolostorhoz vezetett minket. Ekkor hirtelen megváltozott az időjárás. Megérkezett a köd, feltámadt a szél, és a felhők lassan beborították a helyszínt. Tőlünk alig néhány lépésnyire azonban az ég továbbra is tiszta volt és fényben fürdött. Ennek a különleges természeti jelenségnek Erice városában saját neve van: Vénusz csókja.

A séta és a lélegzetelállító panoráma megcsodálása után elindultunk az egyik szűk utcácskán. Szinte teljesen kihalt volt, mégis különleges hangulat lengte be. Éreztem benne valami megfoghatatlant, mintha a kőfalak őriznék a múlt történeteit és az egykori idők nyomait.

Este elkezdtem utánanézni az Erice-hegy történetének. Megtudtam, hogy jóval a keresztény építmények megjelenése előtt itt egy jelentős ókori kultuszhely állt, amelyet Astarté istennőnek szenteltek, akit később Aphroditéval, majd a római Vénusszal is azonosítottak. Egy hely, amely a női princípium, a szerelem és a termékenység mély történelmi hagyományait őrzi. És én az egykori papnők nyomdokain jártam, ugyanazokon a szűk utcákon, amelyeken egykor ők is végighaladtak.

És aztán elérkezett az éjszaka, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Szinte egyáltalán nem aludtam. A gondolatok egymást követték, a tízparancsolat pedig lassan egyetlen egésszé kezdett összeállni bennem. Tervezés nélkül, nyomás nélkül, anélkül, hogy bármit is tudatosan meg akartam volna alkotni. Csak írtam és írtam. Mintha mindaz, ami már hosszú ideje érlelődött bennem, végre összeért volna, és egy addig ismeretlen formát öltött volna.

A mai napig úgy tekintek az Ericei Vénusz csókjára, mint valamire, ami elválaszthatatlan részévé vált ennek a történetnek. Az ősi női szimbolika találkozott a saját belső felismeréseimmel, és megszületett a szépség gondolata, mint a test, az elme, a szellem, a szív és a lélek egysége és harmóniája. Szeretettel Ivi.